A feltűnően szép, ifjú Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, s ráébreszti az élet ízeire: Dorian ezentúl jobbára az ő tanítványa lesz, ő teszi koraéretté, ő tudatosítja benne természet adta szépségét, s azt a gondolatot, hogy az embernek az ifjúságán kívül semmije sincs. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét Basil által festett arcképe viselje, s ő megtartassa az ifjúság szenny nélküli tündöklését. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, de ezzel párhuzamosan egyre inkább foglalkoztatja lelkének romlása - lidércnyomásként nehezedik rá arcképének változása, hisz a festményről tulajdon romló lelke néz vele farkasszemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése